cukros

"Mikor lopja belé a gyermek szívébe az Isten az életnek savát, borsát adó örömteli kacagást...?"

Csaba testvér

Isten éltesse drága Ábit és családját születésének második évfordulóján!

napok

Az elmúlt napjaim rettentően sűrűek voltak.

Szinte már nem is emlékszem, mennyi minden történt.

Szerdán elmentem egy programra, aminek Tudományos Svédasztal volt a neve. A SOTE mentálhigiéné intéézetében volt, kint a világ végén. Elmentem, mert voltak olyan opciók, hogy a keresztény roma szakkolikról, meg a párkapcsolatokról lesz szó. Úgy hirdették meg, hogy ha valamelyik kutatás megtetszik, akkor be leet csatlakozni hozzá. Nagyrészt PhD-sek voltak ott, egy-két érdeklődő volt szerintem rajtam kívül. Összesen talán 33-an voltunk. Az ottani tanárok bemutatták egy pár szóban a kutatásukat és utána kiscsoportokba ültünk össze az adott téma vezetőjével. Engem érdekelt a Bátor táboros téma, így odaültem. Hosszas mellébeszélés után kiderült, hogy az lenne a becsatlakozók feladata, hogy annak a PhD hallgatónak, aki ebből írja a dolgozatát, elő kéne készíteni az anyagot. Azaz könyvtárazni és szakirodalmazni kéne. Tiszta hülyének néznek. Szóval csicskamunka. Ráadásul 3 éves volt ez a program. Kizárt. A végéről el is jöttem.

Csütörtök este a FIVÉSZ-en (FIatal Vallás- és ÉrtékSZociológusok műhelye --talán) voltam, egy könyvbemutatón. "Fogom a kezét és együtt emelkedünk" volt az előadás és a könyv címe. Pámányos szociológusok készítettek interjúkat cigányokkal. Hál' Istennek jelen volt egy egyetemet végzett cigány is, aki sok jó dolgot mondott, nem csak "mi" okoskodtunk.

Egyébként múlt héten szerdán, csütörtökön és pénteken is dolgoztam. Eléggé fáradtan érek haza minden nap.

Tegnap 2ZH-t is írtam, az egyiket szerintem kedden meg is ismétlem :), a második, amiről késő este háromnegyed hatkor jöttem ki, remélem, sikerült.

Jelenleg is épp dolgozom, éppen meghalok a munkában :)

Ami nem is baj, mert hétfőn két ZH-m lesz, az egyik angol szakszövefordításból, ami ugye azért para mert nem tudok angolul... És eddig mindig más fordítását adtam le, kicsikét átdolgozva. Nem is lenne ezzel gond, ha nem vette volna észre a tanár, hogy minden második ember ugyanazokat a szavakat használja... Szóval eléggé nagy az a bizonyos csomó ott a gyomorszájtájékon.

Mivel az egyetem a decemberi vizsgákat a jelenlegi MA szakképzés helyén, a pesti régi piarista épületben tartja, idén már csak 2 napot kell kimennem Piliscsabára!!!, hiszen már csak a jövőhéten lesz szorgalmi időszak.

Ez annyira jó hír, hogy alig várom már a vizsgaidőszakot. A másik hír egyébként az, hogy korábbi vizsgaidőszaki szenvedéseim gyümölcse megérett, ugyanis ebben a félévben csak 3 vizsám lesz. Ebből 2 a Mikszáth téren, ami ugye gyalog 4 perc séta. Felbecsülhetetlen.

Tegnap este, amikor kijöttem az spss zh-ról, a kávéautomata szerelő megajándékozott egy kávéval! Annyira kedves volt. Mikor láttam a nyitott gépben a szemeskávét, felkiáltottam, hogy "ebben tényleg darálja a kávét" és akkor kijött a nyitott szekrény mögül a fickó, hogy mirért, azt hittem, olyan van kiírva, ami nem igaz? Mondom: igen :D És utána készségesen elcsevegtünk az automata 3 kávéfajtájának minőségéről, a kávék "hosszáról", a tej mennyiségéről, az ízeítésekről, a decikről. Szóval cuki volt, bár háronegyed 6-kor már nem terveztem kávét inni. Kint sötét éjszaka, mindez a világ végén...

Egyébként megírtam azt a zeneszociológiai beadandót. Hát, annyira érdekes, mint amilyennek hangzik (egyáltalán annak hangzik?). De akit érdekel, annak szívesen elküldöm :D

Új hír: HÖK-ös lettem :D Na, nem az élvonalban vagyok, hanem a kulturális bizottságba kerültem be a fizu miatt, ahol bármilyen kulturális programot szervezhetek. Legalábbis a szóbeli megállapodásban ez szerepelt :) Például megszervezek egy kerekszatal beszélgetést, fotópályázatot, stb. Nem hangzik rossznak, bár még semmit sem csináltam. Ha van valamilyen ötletetek, könyörgöm, ne tartsátok magatokban. BÁRMI eszetekbe jut, szóljatok légyszi!

Egyelőre ennyi, majd jelentkezem!

zeneszociológia

Az egyik szemináriumon beadandót kell írnunk. Ennek tárgyaként Theodor Adorno zenezociológiáját választottam. Még nem is kezdtem el írni, hiszen bőven van idő a másodikai leadás határidőig :), de utánanéztem, nagyjából miről van szó. A wiki szerint ezeket az ideálkategóriákat állapította meg Adorno:

• az első típusa a szakértő vagy strukturális zenehallgató. Ezt a típust a tudatos zenehallgatás jellemzi és a zenében minden apró hangra odafigyel. Erre csak a zenészek egy része képes.
• Második típusa a jó zeneértő hallgató. Aki ebbe a típusba tartozik többet hall, mint az adott zenei pillanat, spontán módon meg tud állapítani zenei összefüggéseket. Jó ízlés jellemzi. (A 19. századi udvari arisztokráciára volt jellemző.)
• Következő típus a kulturált hallgató. Hangverseny és operalátogatók csoportja. Sok zenét hallgatnak és gyűjtik is a zenét. Kötelezettségüknek érzik, hogy ismereteik legyenek a zenéről.
• A negyedik típus az emocionális zenehallgató, itt nincs összhang a hallgató és a zene között. A zenéről ismereteket tudni nem is akarnak, így könnyen kormányozható a kulturális ipar terméke. Társadalmilag nem lehet behatárolni, melyik csoport tartozik ide.
• A következő csoport a ressentiment-hallgatók. A hivatalos zenei trendeket elutasítják. Johann Sebastian Bach vagy jazz rajongókra jellemző. A kispolgárság felső, de lecsúszott részére jellemző.
• A hatodik típus az, ahol a zene csak szórakozás, semmi más. A legnagyobb réteget foglalja magába, ezt a kulturális ipar teremti meg. Ez a réteg nem látja a zenei elemeket, nem tudja értelmezni. A zene hallgatása közben önmagára talál, magányát űzi el vele munka közben. A sláger rajongók is ide tartoznak.
• Az utolsó típus a zene iránt közömbös emberek csoportja. Vagy semmiféle zenei érzéke nincsen, vagy tudatosan a zene ellen fordul.

Szerinted Te melyik csoportba tartozol? :)

forrás:wikipedia.org

demográfia

Az új népszámlásái adatok alapján egyértelműen látszik, mennyire "megfordult" a világ. Az előző felméréssel szinte teljesen ellentmondásos eredmények születtek a családra, kapcsolatokra vonakozóan. Egy példa: bár 2009-es adattal hasonlították össze a 2001-es népszámlálást követő adatokat, méginkább elszomorító az a tény,hogy míg 2001-ben a válaszadók 25,4 %-a értett egyet azzal, hogy "Nincs abban semmi rossz, ha egy fiatal pár együtt él anélkül, hogy házasságot akarna kötni", addig 2009-ben ugyanerre a kérdésre a válaszadók 75,6%-a felelte azt, hogy egyetért ezzel az állítással. Ez azért érdekes, mert a logikus gondolkodás arra enged következtetni, hogy az említett 75,6 % nem köt és nem is tervez házasságkötést.

Az a kérdés merült fel bennem, hogy akkor hogy lehet az, hogy ma csaknem minden második házasság válással végződik, hiszen elvileg azok, akik nem igazán hiszenk a házasságban, nem is kötnek házasságot. Tehát ez a 75,6%, aki egyetért azzal, hogy nem rossz a házasság nélküli együttélés, kiesik abból, akik házasságot kötnek. Akkor ki válik el???

 

újra

Az utóbbi pár napban kicsit elhanygaoltam a blogot. Bár tudjátok, mindenkivel előfordul az alkotói válság :D
Eléggé pörögnek a dolgok. A múlt héten munka után hazautaztam. Végre talákoztam Zsófival, Lucussal és Ábival! Már annyira nagyon régen láttam őket. Nagyon szuper volt.
Holnap, csütörtökön és pénteken is dolgozni fogok, remélem, jó lesz.
Sajnos pont most kell írnom a szakdogát is. Nem is lenne baj, ha nanyira biztosnak érezném a témát. Egyelőre annyi a fix, hogy egy római katolikus kisközösséget,a  Shalomot vizsgálom interjúkon keresztül. De ez még nem sok semmi. Ráadásul a szakdolgozatírásra egy hónap múlva jegyet kapunk az egyetemen, noha csak április 15-én kell leadni. Ki érti... Ez a gyomorgörcsöt keltő érzés mindig bennem van. Ötlettelen vagyok. Ráadásul már szakdolgozat vázlattervet is le kéne adnom. Lehet, témát kellene váltanom Vagy valamivel kiegészítenem, mert ez így nem érdekes. Mondhatni unalmas.
A Szocio+ még nem jelzett, csak azt, hogy köszönik a jelentkezésemet. Azóta semmi... 
Mára ennyi.

Szoktatok olyat érezni, mikor azt gondoljátok, hogy egy hang egyre hangosabb? 

Mint amikor riaszt valami. Milyen érdekes az emberi agy, nem igaz?

Isten

Képzeld el! Épp csiripelnek a madarak, a Nap melegíti az arcomat és a lábimat*. Ezt a kellemes őszi meleget kiegyenlíti a ritkán érezhető szellő­­. Vakító fényben olvasom Tolsztojt, susognak a fán maradt levelek, a szárazak pedig már mély hangon ropognak, mikor lépek. Távolról hallom az autók zaját. Matéria…? Dehogy! Ez csak az Isten lehet!

* Luca után, szabadon