Az Intelligent Life c. újság cikkeiről tett jelentéseimet közzéteszem :)
1.
Egy autós hirdetés az első cikk.
Naplószerű, nem rossz, jók a retorikai eszközei:
„Egy elektromos autóban ülök. Nem hibrid, nem
üzemanyagcellás. Elektromos. Nissan Leaf.”
bár kicsit hatásvadász, arról beszél, mennyire jól érzi magát benne,
környezetbarát, kifinomult, passzol hozzá. Bár azt nem emeli ki, mennyire
durva, hogy ingyen van, csak egy sorral említi, hogy fizetés nélkül távozott
2.
Hágából a Frickbe
Ez egy művészeti cikk, nagyon büszke vagyok magamra, egy kép
van a cikk mellett, és a cikk elolvasása előtt tippeltem, ki képe lehet –
titkon remélve, igazam lesz - , Rembrandtra tippeltem és igazam lett! Most már
tudom, a holland művészetre jellemző csendesség, bensőségesség, részletgazdaság
és visszafogottság tükröződik vissza a képről
3.
Egy
földrajzi hely felelőssége
Ősz Gábor fotókiállításáról olvastam, ami november 3-ig
nézhető meg a Ludwigban (sietni kell). Magyarországon nem ismert, Hollandiában
él és alkot, 2010-ben egy neves díjat kapott, a Paris Platónon. A cikk írója
ódákat zengett a képeiről. „Na ezért járunk múzeumba.”
4.
Zaha
Hadid és a lőpor-összeesküvés
A cikk írója elmeséli, jelenleg mit tervezett a híres iraki
építésznő, leírja, milyen épületet alakított át, miként funkcionál, nevén
nevezve a Serpentine Sackler Gallery, aminek alig egy hónapja volt a
megnyitója.
5.
Fájó boldogság
Komolyzenei rovat, olyannyira kedvet kaptam Ferrucciono
Furlanetto (opera)énekes művészetének megismeréséhet, hogy magam is
meglepődtem. A cikk olvasása közben kattan az agy és máris azt gondolja az
olvasó, olyannyira megszerette ezt a művészt – noha egy darabban sem hallotta –,
hogy egy entellektüel társaságban mindenképpen megemlíti Furlanetto nevét.
6.
Artic Monkeys a csúcson
A zenei ajánlóban az AM zenekar eddigi kevésbé jelentős
sikerei és megnyilvánulásai után dicshimnuszt zeng a zenekar mostani
megjelenéséről és új albumukról.
7.
Csehov: Meggyeskert
Csehov darabot rendez Zsótér Sanyi és ez a lényeg. Ugyanis
Cserhalmi György szerint „a közönség az operettet szereti, a színészek
Csehovot, a kritikusok pedig Zsótér Sanyit”. A háromból most kettő megadatott
az Örkény Színházban. A fordító Ungár Júlia már nem cseresznyéről, hanem
meggyről ír, mondván, hogy az oroszból németre fordítónak ill. Tóth Árpádnak,
aki a német fordító munkáját dolgozta fel, fogalma sem volt, hogy a cseresznyét
nem szokás befőzni… A cikk írója röviden ismerteti a darab tartalmát és az
előadással, szereposztással kapcsolatos észrevételeit.
8.
Rafe Spall küldetése: kiütni Daniel Craiget
Spall nagy tehetségéről olvastam, amiről meggyőződhetünk a
cikkben írt filmek megtekintésével. Ám amiért bekezdést szántak neki, az Harald
Pinter Csalódás darabjának köszönhető, amiben Rachel Weisz és férje, Daniel Craig mellett játszik.
9.
Carruth csinált magának egy filmet
A Feltörő színek filmet mutatja be, melyet nemcsak, hogy
Carruth rendezte, de ő volt a társproducere, operatőre, vágója, zeneszerzője és
egyben férfi főszereplője is. A filmet ajánlom a „pszichedelikus, romantikus,
misztikus sci-fi-horror-thriller” filmek kedvelőinek.
1
A haditudósító szemével
A cikk írója egy, az HBO-n sugárzott négy részes dokumentum
filmsorozatot mutat be, Witness – A
haditudósító szemével címen. Ezek a filmek hadifotósok munkáját mutatják be. Az
első részben a drogbotrányairól híres texasi El Pasot mutatták be, de tervben
van két, Afrikában, azon belül Dél-Szudánban és Lybiában lezajló fotósorozat és
egy Rio című rész bemutatása is.
1
Melyik a legjobb életkor?
A cikkben hat ember osztja meg a nagyvilággal, számára
melyik a legjobb életkor. Volt köztük pszichológus, újságíró, életrajzíró és
író is. Sok írói stílust olvastam, melyekben a szerzők kifejtették
gondolataikat az elmúlt vagy az éppen aktuális „legjobb korról”.
1
Tim Atkin – A borlapfelügyelő
Jamie Oliver étteremláncának egyikébe pillantottam be. A
borlappal kapcsolatban érdemes tudni, hogy csak olsz borok szerepelnek rajta,
nem éppen olcsó kategóriában. Az viszont szinte biztos, hogy nem érdemes ezeken
spórolni – noha a bor akár megduplázhatja vacsoránk árát –, mivel a legolcsóbb
bort csak úgy említi a cikk írója, mint aminél már ivott jobb olasz bort.
A cikk második felének a címe a következő: Hova menjünk még és mit igyunk?
2 étteremlánc 2 legjobb bora. A Carluccio’s, ahol a legjobb
fehér a 2012-es Ascheri Cristina Arneis, Langhe és a Strada, ahol a Convivale
Fiano, Puglia 2012-es évjáratát kell megkóstolnunk, ha jó fehérbort akarunk
inni. A vörösbor kedvelőinek pedig egy 2011-es Picco del Sole Aglianico,
Campagnia-t ajánlja a cikkíró.
1.
Charles Ranhofer gasztronómiája
19. század, New York. Aki igazán előkelő volt, a Delmonicoba
ment vacsorázni. Az éttermet legjobb korszakában Charles Ranhofer irányította,
már 16 évesen vezette a konyhát. Könyvet is írt kifejezetten a séfeknek,
többnyire azoknak, akiknek már van gyakorlata: „csontozz ki egy borjúszegyet a
porcogó érintése nélkül”. Emellett fontos, hogy olyan álljanak neki elkészíteni
Ranhofer receptjeit, akiknek van egy teljes napjuk egy vacsora elkészítéséhez,
ill. azoknak, akik mindenféle apaanyagot be tudnak szerezni. Hozzávalói között
mindig szerepel a vaj, a tejszín, a tojás és az álladi zsiradék, jó bőven.
2.
A felnőttkor íze
Tom Winter író egy kiadóvállalat munkatársa volt, mikor 21
évesen elhagyva családját, és addigi életét Hongkongba öltözött. Az első nehéz
időszak eltelte után egy étteremben kínaiul bátorkodott sült rizst kérni, de
egy édes-mázos disznóhúsból készült étel kapott. A csalódás ellenére továbbra
is a csar sziu mellett döntött. A magáénak érezte, „lassan a függetlensége
szimbólumává vált”. 10 év múlva, amikor Los Angelesbe, Sanghajba és végül
Berlinbe sodródott, a „ csar sziu továbbra is nomád létezésének fokmérője
maradt”.
3.
Ed Smith: A pálya szélén.
A Moneyball c. könyv arról szól, hogy a tudomány
forradalmasíthatja a sportot. A cikk íróját ez egyszerre lenyűgözte és megrémítette.
Hogyan is lehetne a számok nyelvére lefordítani egy sportot? Sok tényezőt sorol
fel, mellette is, ellene is, de többnyire inkább az utóbbi. Végül annyiban
marad, hogy egy bátor újítás volt a könyv, mely magán viseli az ezredforduló
túlzott önbizalmát.
4.
Oliver Morton: A tudomány zenéje
A kozmikus sugár ereje szépen lassan mutációt indít el a
testben – erről ír Ian Banks sci-fi író, aki nemrég halt meg epehólyagrákban.
Ezeknek a kozmikus sugaraknak a működését magyarázza meg tudományosan a cikk
írója. Gyakorlatilag arról van szó, hogy DNS-ünket másodpercenként tízezernél
is több kozmikus sugár éri, ami folyamatosan rombolja sejtjeinket. Persze
vannak helyreállító mechanizmusok, a DNS-t érő támadás végül kifog a védelmen.
Ez az oka annak, hogy az emberek többségének az élete nagyjából egyforma
hosszú.
5.
Nobel hívása
Staffan Normark értesíti Svédországból azokat az embereket,
akik Nobel-díjat nyertek. A választóbizottság adott nap 9:30-kor ül össze,
11:30-kor már csörög a telefon. A cikk zseniálisan írja le, hogyan zajlik a
díjazottak értesítése, ugyanis egy teljes stáb dolgozik csak a telefonszámok
felderítésén (a zsenik valószínűleg nem osztják meg twitteren a
telefonszámukat). Normark meséli, hogy vannak olyanok,a kik előre sejtik a
díjat; vannak olyanok, akik teljes csöndben fogadják a nagy hírt és vannak
olyanok, akik egyszerűen telefonbetyárra gyanakodnak.
Most már tudom, ha egyy svéd akcentussal beszélő ember hív föl október második
felében, valószínűleg Nobel-díjat kaptam.
6.
Különös találkozás
Mégpedig az építészeti és az autóipari formatervezésé. Az
Alfa Romeo új modellje önmagáért beszél. Gyönyörű formák, ívek, lámpák és
dizájn. Mindezekért kb. 18 millió forintért juthatunk majd hozzá. Minden
bizonnyal képesek leszünk magunkénak érezni.
7.
Játék
Az iPhone-unkra megvehetjük a már másfél éves, de még mindig
a legmutatósabb Microsoft Xbox játékot, az Infinity Blade II-t. Ára: 1 800
Ft
8.
Kütyü
A Bonavita márka piacra dobott egy gyönyörű, hattyúnyakú
kávéfőzőt. Persze nem csak forma miatt különleges, hiszen a kávérajongók
ízléséhez igazodva beállíthatjuk a víz hőmérsékletét, emellett azt is, hogy
hány percig áztassa a gép a kávét. Mi ez, ha nem fantasztikus? Ára: 30 000
Ft
9.
Alkalmazás
Ismét egy alkalmazás iPhonra. Most Beethowen 9. szimfóniáját
hallgathatjuk meg 4 felvételben. Figyelhetjük a köztük lévő interpretációs és
tempóbeli különbségeket. Karmesterek, zenészek és szakértők videointerjúi
segítik a szimfónia összetettségét és előadásuknak problémáit megérteni. Ára:
3 500 Ft
1.
Az esztelenség trónfosztása
Ebben a cikkből megtudtam, hogy amikor az embereket a
jelenről kérdezik, akkor 3 mp-et ölel fel a jelen. Viszont ha önmagukról
gondolkodnak, egy egész élettörténet et vesznek alapul, nem a jelenbeli
állapotot.
Aztán szó esik arról, hogy azok, akik egy zord időjárású
helyen laknak, azt hiszik, hogy mondjuk Kaliforniában boldogabbak az emberek.
Ez persze nem így van. Ugyanezen az elven alapul az a tévhit, hogy boldogabbnak
vélik magukat azok, akik luxusban élnek. A kutatások szerint azonban adott
szint fölött a még több pénz nem tesz minket boldogabbakká.
Érdekes gondolat volt az, hogy általában az emberek úgy
gondolkodnak a jövőről, mint a majdani múltról. Gyakorlatilag emlékeket
tervezünk.
Szó esett arról, hogy ha túlesünk egy kellemetlen orvosi
vizsgálaton, emlékezetünkben az utolsó percek maradnak meg. Így, ha pl. a 20
percből az utolsó borzalmas volt, később borzalmasként marad meg az egész
esemény emlékezetünkben.
Egy másik része a cikknek arról szól, hogy a
visszautasítástól való félelem miatt sokan hagyják elsikkadni a tehetségüket.
Egy kutatás azonban kimutatta, hogy a vesztéstől való félelem veszteséget
produkál…
Egy újabb témakör, miszerint vannak helyzetek, mikor a szám
egyáltalán nem mérvadó. Azaz ha egy hatásos (retorikai) eszközzel kérnek
valakitől pénzt jótékonysági célra, mindegy az „alanyok” száma (jelen esetben a
vándormadarak védelmére gyűjtöttek a tengeri olajszennyezettség miatt).
2.
Az autózás tiszta öröme
Ez az újság nagyon szereti a autóhirdetéseket. Luxus Lexus.
Most a Lexus IS-ről olvastam. Sportos, de kényelmes. 3 típus közül
választhatunk. A hagyományos, full hybrid és az F SPORT közül. Van benne
minden, multimédia-képernyő, hifi, 42 ezer európai parkoló adatai figyelő
rendszer.
3.
A nők és ruhaujj
Végre divat! Bár csak 40 nőt kérdeztek meg egy felmérésben,
hogy mik a tapasztalataik a divat terén, végeredményben egyhangú válasz
érkezett. Jobb minőséget, amik tartósabbak. Emellett klasszikus darabokra
vágynak, amik örök darabok, nem kell feltétlenül lecserélni őket egy-egy
divathullámnak megfelelően. Ez még nem minden, több ruhaujjat követelnek, hisz
nem mindenki topmodell… Isabel Lloyd olyan márkákat kezdett keresni, amik
megfelelnek a fentieknek. Stílusos, fenntartható, klasszikus, izgalmas és van
ujja. Sajnos egyetlen olyan márkát sem talált, amely megfelelt volna minden
kritériumnak. Vagy ez van egyik-másik márkában, vagy az. A továbbiakban
bemutatják a fontosabb márkát, melyik miben erős.
4.
A rosszfiú
Ebben a cikkben a szerző azokat a férfitípusokat mutatja be,
akik bár rosszfiúk, mégis tetszenek a nőknek. Elvileg. Bár azért hozzá kell
tenni, hogy a cikk írója férfi. Így eléggé érdekes perspektívából látjuk a
férfiideálokat. Köztük van Caravaggio, Jack Wild, Jim Morrison és Lugosi Béla
is.
5.
Férfi öltönyben – Szívós Márton – A jófiú
A cikk Szívós Márton sportolót
mutatja be. Tudni kell róla, hogy egy többgenerációs olimpikon családban
született, és a rengeteg munka számára is meghozta az eredményt. Nem csak a
karrierjében, de a külsőjén is. Ezért nem is csoda, hogy a cikk arról szól,
milyen stílusú ruhadarabokat kedvel Marci. Állítása szerint a sportosan elegáns
darabok illenek hozzá. A mellékelt kép ezt természetes alátámasztja.
6.
Rebecca Willis: Alkalmazott divat
Nagyon szimpatikus volt ez a cikk, kicsit a nagymenő
divatházaknak mutatott fityiszt azzal, hogy a használtruhákat népszerűsítette.
Felhívja az emberek figyelmét, hogy az évenkénti nagy ruhacserék helyet inkább
tisztíttassuk ki az újonnan beszerzett használt darabot, amiben jól érezzük
magunkat, amit fogunk hordani és ami jól áll. Nem kell úgy táncolni, ahogy a
divat fütyül.
Saját osztály
Egy pakisztáni lány, Humaira Bacsal történetét olvastam.
Azon kevesek egyike volt, akik nagy erőkkel harcoltak a nők oktatásáért.
Tizenegy éves korában kezdte tanítani a falubelieket, mert elfogadhatatlannak
tartotta, hogy Pakisztánban a lányok 12% tud valami mást is leírni a nevén
kívül. Egyik meghatározó emlékeként idézte föl azt az esetet, amikor egyéves
unokaöccse azért halt meg, mert lejárt szavatosságú orvosságot kapott. Persze
saját tanulásáért is harcolnia kellett, nemhogy a többi gyerek oktatásáért.
Humaira nem hátrált meg, mostanra már reggel fél8-tól este 8-ig ezerkétszáz
gyereket tanít huszonöt tanár öt turnusban.
Egy ágyban az ellenséggel
A levelekből és a felkutatott családtagok elbeszéléseiből megismert
történetről akár filmet is lehetne forgatni. Mármint Johann és Lisette szerelméről.
Párizsban járunk a német megszállás alatt. A kapcsolat titokban zajlik, csak a
szülők és a barátok tudnak róla. Rengeteg levélváltás történt a közben
Lengyelországba került Johann és szerelme között. A háború után a nőt árulás
vádjával meghurcolják, majd 1947-ben titkárnőként áthelyeztette magát
Baden-Badenbe, hogy közel legyen kedveséhez, aki addig amerikai hadifogságban
volt. 1949-ben az addigra már elvált Johann feleségül vette Lisettet. A
házasság nem úgy alakult, ahogy a nő gondolataiban megelevenedett, de ezek a
háborúban megélt borzalmaknak tudta be Lisette. Gyerekük sohasem született a
házasságból
Inspiráló nők
Ebben a cikkben híres nők meséltek még náluk is híresebb
nőkről. Bemutattak egy-egy számukra inspiráló életutat. Ebből tudtam meg például,
hogy 1953-ban egy nőnek, mégpedig Jackie Cochran pilótának sikerült először
átlépni a hangsebességet.
Illetve azt is, hogy az első sikeres császármetszést, amiben az anya és a
gyerek is életben maradt egy nőnek köszönhető. Bár ezt akkor nem tudták, hiszen
James Miranda Barry annak ellenére, hogy nőnek született, kénytelen volt az
orvosi pálya miatt férfiként leélnie élete nagy részét, különben nem
jelentkezhetett volna az egyetemre.
Megismerkedtem Rita Levi-Montalcinivel, aki egy olasz idegtudós volt, munkáját
Nobel-díjjal is elismerték. Elszántsága, kitartása, szenvedélye példaértékű. A
második világháborúban tudós zsidó nőként nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy
a pincében éljen szenvedélyének és titokban kutasson.
Ehető álomvilág
Hartmun Seehuber német fotós munkáit, fotós pályáját mutatta
be a cikk. Ételfotókat készít,de nem akárhogy. Természetes alapanyagokkal
dolgozik, nem mesterséges, tartós ételekkel, amik nem esnek össze a meleg lámpa
alatt a fotózáson. Helyette ügyesen bánik a fényesítő olajjal, a roppanó
zöldségekkel és a friss péksüteményekkel. Eleinte saját szórakozására, most már
a megrendelők kérésére készíti képeit.
Átmeneti feltámadás
A cikk Liberacéról, a magyar Almásy László Edéről szól, aki
bár tehetségtelen, az amerikai show bizniszébe mégis belefér. Sőt, rajongtak
érte. Elkápráztatta őket, ahogy a gyengén zongorázó ám annál interaktívabb és
ragyogóbb, csillogóbb előadásokkal előrukkoló Liberace uralja a színpadot.
Valamit biztosan tudott, mert még a Fehér Házban is játszott. A kései Liberace
a halom pénze ellenére nem teljes gondtalanságban élte le életét,
homo-szexualitását nem tudta tovább titkolni, pereket indítottak ellene, végül
68 éves korában, AIDS-ben halt meg.
Tom Shone: A moziban
Ryan Gosling cseppet sem pozitív színben feltüntetett
filmjéről olvastam Tom Shone-tól. A Csak Isten bocsáthat meg filmet a cikk
írója olyannyira rossznak tartja, hogy inkább nem is írt róla. Valójában többször
ismételte más-más megfogalmazásban, hogy mennyire silány. Említést tesz más
sötétséget, keménységet és elszántságot közvetítő filmet hasonlításképpen, de
inkább a hasonlítottról ír, mint a hasonlítóról.
Claire Danes
Egy New York-i felső középosztálybeli színésznő életútjával
ismerkedtem meg a cikkben. Főbb szerepeivel, minden karakterét átható
jellegzetes stílusával, komoly jellemével. A cikk írója természetesen a
jelenleg is műsoron levő Homeland c. sorozatban alakított szerepéről ír a
legtöbbet, hiszen ez most is zajlik, míg az 2004-es A nőies játékok c filmről
elég szűkszavúan olvashatunk.
Afrika mostohagyermeke
Az afrikai Bissau-Guineában, a világ egyik legszegényebb
országában járunk. A portugál gyarmatosítás vége óta itt még nem halt meg
miniszterelnök természetes halállal. Szóval nem annyira fényes a helyzet.
Bűnözés, robbantások, gyilkosságok és drogfellegvár. A cikk írója ezek ellenére
is ki tudja emelni és írni az ottani színes, nyüzsgő, élettel teli világról. Az
ottani kalandokról olyan „jóízűen” ír a szerző, hogy szinte vágyik rá az ember,
hogy ő is átélje ugyanazt az érzést, hiába nem egy kacsalábon forgó kastélyról
van szó.
Kártékony jótékonyság
Nagyon hasznos volt számomra ez a cikk. A természeti
katasztrófákat követő segítségnyújtás különböző kártékony formákról olvastam.
Ilyen kártékony jótékonykodás az, amikor például új házak építésére küldenek
pénzt segélyszervezeteken keresztül az érintett területekre. Sajnos sok esetben
ilyenkor a még megmenthető, ám jelenlegi állapotában lakhatatlan házak
felújításának lehetőségétől esnek el a háztulajdonosok, ugyanis a segély csak új házak építésére fordítják. Így
hagyják lepusztulni a javíthatót és kacsalábon forgó kastélyokat építenek, amik
végül csődbe viszik az egyébként is szegény családokat, hiszen nem tudják
fenntartani azokat.
A másik probléma az, amikor azzal veszik el a helyiek munkáját, hogy
tonnaszámra küldik (sajnos vissza) a
használt ruhákat. Egyébként is többnyire ők állítják elő, olcsón és gyorsan, de
ehelyett a rengeteg ruha miatt elveszítik az ottani lakosok ruhakészítésből
származó pénzét, ahelyett, hogy elküldenék nekik a költséges szállítási költség
díját.
És ami a „legidegesítőbb” az összes közül, amikor ellepnek egy helyet a
„katasztrófa-önkéntesek”, ezzel megnehezítve az ottaniak munkáját, hiszen nagy
létszámú munkaerő azzal foglalkozik, hogy koordinálják, adminisztrálják az
önkéntesek áradatát. Arról nem is beszélve, hogy fogyasztják a kevés ivóvizet,
élelmiszert és elveszik a helyeket a tömegszállásokon az ottaniaktól, akik épp
a házukat kényszerültek elhagyni például a szökőár után.
Ezek helyett azt tanácsolják, hogy ahelyett, hogy felülünk az első repülőgépre,
keressük meg a helyi segélyszervezetet, hogy kompetenciánknak megfelelően
tudjunk segíteni.
Ha Barcelona az úti cél
Elképesztően jó programajánlatot ill. programelutasítást
kínál nekünk John Carlin, spanyol származású író, újságíró. Leírja, mikor kell
menni a piacra, hány órakor, hogy halat is kapjunk. Azt is megtudjuk, hol,
milyen irányban kell sétálnunk, ezt vagy azt útba ejtve. Hol ill. hol ne
vacsorázzunk, mit kell feltétlenül megkóstolnunk és merre kell céltalanul
kószálnunk. Emellett agyunkba kell vésni, hogy sose hívjuk Barcanak a várost.
Még ők is csak a focicsapatot hívják így.
James Watson
A DNS feltalálójáról készült riportot olvastam. Teljesen
eviláginak tűnik, nem egy hóbortos zseninek. Őszintén beszél arról, hogy
mekkora villát akart már gyerekkora óta magának és milyen tengerpartos lakás,
amire elmondása szerint hál’ Istennek össze is tudta gyűjteni a pénzt.
Szeretett utazni, elmesélte, melyik afrikai országokban tartott előadásokat
aktív munkássága során. Megtudtam, hogy rajong a műtárgyakért és szerencsére
ezekre is volt már pénze 40 éves kora körül, amikor kialakult művészi ízlése
is. Nagyon szereti a jó éttermeket, Chicagoban például azt nem szerette, amikor
egyetem után nem tudott egy jót enni. Nem is voltak jó éttermek és pénze sem
volt. Az egész cikket a valósághűség jellemezte. Igaziként mutatta be saját
magát, nem csak a biológia utáni szenvedélyéről mesélt.
Frissen feltérképezett terület
Sara Wheeler arról
mesélt, milyen volt kutatóként az Antarktiszon hét hónapig. Hogyan járta a
gleccsereket és völgyeket, mit csinált ott, mg arról is mesélt, hogy mindig
tésztát ettek egy zöld szósszal. Egyik meghatározó élményét is elmesélte,
amikor a tábort elhagyva bóklászni indult. Észrevette, hogy a térképe szerint
addig felfedezetlen területen járt. Persze a térkép régi volt, de lenyűgözte,
hogy azon a térképen még nem látott utcákat, utakat, városokat; nem volt rajta
nyoma emberi tevékenységnek.
A lélekben lakozó sziget
Robert Macfarlane álomvilágáról olvastam. Rajong a
szigetekért és a térképekért, amikre gyönyörűen, mindegyik sziget más-más
jelöléssel kerül fel. Arról álmodozik, hogy egyszer megrajzolja ő is a saját
„szigetét”, ahol családjával és barátaival lesz egy lápokkal és mocsarakkal
elöntött tájon
