Ő meg Ő

Egy bejegyzéssel az adósotok vagyok, ugyanis Lilivel a múlthéten színházban jártunk
Nem is színházban, hanem a H13-ban. Ez a hely (Horánszky utca 13) tavaly ősszel nyílt meg diák- és, vállalkozásfejlesztési központként. Nem igazán értem, miért itt volt az előadás, se diákprogram nem volt , se vállalkozást nem fejlesztettünk, de ez részletkérdés.

Az Ő meg Ő-ben az egyik régi kedvencem, Szabó Győző játszott Nagy Enikővel. Fantasztikusan jó darab volt, ez volt a bemutatóestje.

Az elején féltem a minimál berendezés láttán (4 szék és két vonatkabin ajtaját szimbolizáló vaspánt), hogy elvontkodni fognak és a darab végén mindenki bizonygatni próbálja a másiknak, hogy micsoda darab volt, pedig egy szót sem értettek.

A történetben  egy férfi és egy nő találkozott a vonaton, akik beszélgetésbe kezdtek. A hosszú vonatúton mindkettőjük a párkapcsolatukról mesélt a saját meglátásaikkal a saját szemszögükből.

Amit külön kiemelnék, hogy nagyon-nagyon jól játszottak a színekkel és a hangokkal. Ez a két eszköz olyan volt, akár egy narrátor. Az egészben  az volt a jó, hogy humorosan mutattak be szomorú dolgokat, amik nagyon-nagyon hétköznapiak.  Talán ez volt a legjobb, hogy valóságos volt.

Amikor kutattam a darab után a neten sajnos egyetlen egy honlapot még találtam róla, biztos azért, mert még csak most volt a bemutatója: http://szinhaz.hu

fotó: szegedipinceszinhaz.hu

homályban

Bennem eddig a hit gyülekezettel kapcsolatban egy bizonyos rossz érzés volt, tudtam, hogy nem érdemes belekeverednie senkinek, de nem igazán tudtam, miért. Elolvasva ezt a már megvan a saját véleményem róluk. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire el tud fajulni egy pénzszórós, mosolygós gyülekezet. Mondjuk ártatlannak azért eddig sem mondtam volna őket... De az, hogy átkokat szórnak, milliókat lopnak, bálványt imádnak, hazudnak, csalnak ennyire nagy mértékben, azért azt nem gondoltam volna.
Talán a szcientológia kistestvére is lehetne.
Bár többen kétségbe vonták Bartus László Fesz van c. leleplező könyvét, nem hiszem, hogy nagy távolság van a leírtak és a valóság között.

http://internetfigyelo.wordpress.com/2011/03/18/a-hit-gyulekezetenek-karmaiban/

Emlékszem,

mikor Nagyika kimondta a Completa nevét és mindig mosolyogtam. Arra gondoltam, hogy ezek az öregek mindent máshogy mondanak,comlpletta helyett completa... Kis aranyos. 
Aztán nemrég jöttem rá, hogy nem is complettának kell mondani! :D
Szegény Nagyi, bocsi!

gömb - mert itt érzem, hogy otthon vagyok!

Chagall – Háború és Béke között

Október 23-án elsétáltunk a várba, és megnéztük Bálinttal a Nemzeti Galériában kiállított Chagall képeket. Vagyis Ámos Imréét is, de azt nem tudtuk előre.

Beálltunk a kígyózó sorba és vártunk egy bő órát, mire bejutottunk.
Bár már láttam a színes üvegalkotásait Reimsben, sajnos nem emlékszem rá annyira.

A kiállítás időrendi sorrendben mutatta be Marc Chagall életszakaszait és az ezekhez kapcsolódó műveit.
Kezdi azzal, hogy Vityebszkben, az akkori Orosz Birodalomban született 1887-ben.  Ezek az élettörténeti részeket nagyon dizájnosan a falra ragasztották, betűnként. (Vagy nem? Javítson valaki, ha tévedek!)

Első feleségét, Bellát 1909-ben ismerte meg, de egy párizsi ösztöndíj miatt csak hazatérése után, 1915-ben vette el. Tőle született Ida, egyetlen lánya.
1923-ban visszatért Párizsba, már családostól. Innen a németek elől Amerikába, New Yorkba menekültek. Bella 1944-ben váratlanul meghalt. Ezt kifejezően tükrözik Chagall akkori alkotásai. Sötétebbek, komorabbak.

1949-ben visszatért Európába, Franciaországba. Művészetébe visszatért a szerelem és  az öröm, színesebb, vidámabb műalkotások keletkeztek.Nem is csoda, hiszen 1952-ben, amikor Édesapa született, elvette feleségül Valentina Brodskyt, azaz Vavát. Ekkor már 65 éves volt Chagall.

Utolsó éveit Saint-Paul-de-Vence-ban töltötte, itt halt meg, és itt is temették el.

A kiállításon 65 Chagall képet mutattak be.
Ha meg szeretnétek nézni a tárlatot, most épp van egy KUPON, amit 1600 Ft-ért vásárolhattok meg! Ez főleg azoknak szól, akiknek már nincs diákjuk, a diákoknak mindegy. :)

Az első kollázst én fotóztam, a másodikon Chagall az első családjával, Bellával (balra fönt) és Idával (jobbra lent), a harmadikon pedig már idősebb korában, Vavával van.

közvélemény kutatás

Sok lista kering az interneten, amik arról írnak, hogy melyek azok a könyvek amelyeket mindenképpen el kell olvasni, mielőtt meghalunk.
Kíváncsi vagyok, hogy számotokra melyek voltak a legmeghatározóbb olvasmányélmények?

A válaszokat a hozzászólásoknál várom! :)

A házasságra nem elég a jegyesség alatt készülni!

Sok szeretettel ajánlom Nővérem és Sógorom ön-, és párkapcsolati térningjét,

• azoknak, akik úgy érzik, jó a kapcsolatuk és szeretnék továbbfejleszteni
• azoknak, akik érzik, hogy valami gond van és szeretnék megoldani azt
• azoknak, akik tudják, hogy 'hosszú távra terveznek"

A Kairosz csoportról és a tréningről bővebben itt lehet tájékozódni: www.kairoszcsoport.hu

múlt és jelen

Ezt a képet a Király utca és az Oktogon közötti könyvárusnál csináltam nemrég.
Vicces, de van benne egy pici szomorúság is.














Kíváncsiságból megnéztem, mit dob ki a Google, mikor beírom a "könyvolvasás" szót. Az eredmény ha nem is megdöbbentő, de elgondolkodtató.

keddi öröm

Kedden eléggé feszült voltam, ugyanis SPSS-ből írtam zárthelyit az egyetemen, ráadásul du. 4-től fél6-ig, úgyhogy volt idő idegeskedni. Az eredményt még nem tudom, de hazafelé jóleső fáradtság kíséretében jöttem.
A Mikszáth téren láttam egy tétlenül álló, sarkait mindig újabb 90 fokban elforgató férfit, egy hippi, de azért vállalható kerek formájú szemüvegkerettel, rögtön gondoltam, hogy külföldi. Már el is képzeltem, hogy ő is biztosan a Múzeumhoz szeretne eljutni. Úgy éreztem, most jött el az én időm, és korábbi reakcióimmal ellentétben, megálltam és megkérdeztem, miben segíthetek. Jó, hogy egy ideig kereste az utcát a térképén, ahova menni szeretett volna, mert volt időm feldolgozni a saját bátorságomat. Kiderült, hogy nem is Múzeumba, hanem egy templomba akart menni, épp arrafelé, amerre én mentem. Mondtam neki, hogy tartson velem. A következő pillanatban megkérdezte, hogy beszélek-e franciául.
Ezt nem tudom, miért kérdezte, azért, mert nem értette az angolomat, vagy azért, mert nem nagyon szeretett volna angolul beszélni. :D
Úgyhogy hál' Istennek franciául folytattuk a beszélgetést, ráadásul őszintének tűnő dicséretet kaptam a francia nyelvtudásom miatt. Már ezért megérte megállni!

egy gyors emlékeztető

 
KOKÁRDA!

örök

Nemrég meggyest sütöttünk Édesanyával.
Gondoltam, kinyalom a maradékot az ujjammal.
Gyorsan elvetettem a gondolatot, azt azért 21 évesen mégsem...

Aztán mégis megtettem.

0:07

Amikor 0:07-et mutat az óra, csak nekem jut eszembe James Bond?

Jól figylej,

csak kétszer kérdezem meg,
először mondhatod azt, amit hallani szeretnék, de utána muszáj elmondanod, amit gondolsz.

extra kötelezettség

Tudtok ti jobbat is, fiuk... Vagy nem?
Amikor elolvastam EZT a cikket, kicsit felháborodtam. Azt hittem, ilyen cikket már régóta nem írnak és mégis.
Amikor a Patronába jártam, minket is kivezényeltek Salkaházi Sára boldoggá avatására és durva, de túléltük.
Az, hogy olyan videót hoznak le egy percben, amiben a hívők sorát egy sérült fiú kezdi és folytatják a nevetve beszélgetős lányok... Lehet, nincs szükség kommentárra.

Egyébként csütörtök este volt az Urániában a bemutatója annak a filmnek, amit Dér András rendezett Sándor Istvánról. Az a címe, hogy Az Isten szolgája, Sándor István. Ez egy negyven perces dokumentumfilm a szalézi szerzetes életéről. Volt benne egy AVK-s (Patronás-Piarista filmes kurzus) színezet, de a lényeget bemutatta. Beszédet mondott P. Ábrahám Béla SDB tartományfőnök, illetve a film után a rendező is, majd az összes szereplő felvonult a színpadra, mikor szólították őket és a tömött sorokból köszönetüket fejezték ki a többnyire időskorú nézők. 
 Bár én "kedves kötelességből" néztem meg egyik tanárnőm ajánlására :), nem bántam meg, talán egy kicsivel jobban látom, milyen volt az élet az '50-es években.

A film elérhető EZEN a linken.

Erdély-kérdés

A nagy könyvtárazások alkalmával sokszor mellékvágányon száguldok, így legutóbb Erdélyről olvastam Tomka Miklós vallásszociológustól. Érdekes gondolatok és kérdések merülnek fel benne:

"Sokak szerint az erdélyi magyarság úgy ragaszkodik katolikus, református, unitárius vallásához, mint nyelvéhet. Ezzel védi önazonosságát.Így különbözteti meg magát a nem magyaroktól. Vajon Erdély vallása csupán nemzetvédő mechanizmus?"

Szerintetek?