- az első típusa a szakértő vagy strukturális zenehallgató. Ezt a típust a tudatos zenehallgatás jellemzi és a zenében minden apró hangra odafigyel. Erre csak a zenészek egy része képes.
- Második típusa a jó zeneértő hallgató. Aki ebbe a típusba tartozik többet hall, mint az adott zenei pillanat, spontán módon meg tud állapítani zenei összefüggéseket. Jó ízlés jellemzi. (A 19. századi udvari arisztokráciára volt jellemző.)
- Következő típus a kulturált hallgató. Hangverseny és operalátogatók csoportja. Sok zenét hallgatnak és gyűjtik is a zenét. Kötelezettségüknek érzik, hogy ismereteik legyenek a zenéről.
- A negyedik típus az emocionális zenehallgató, itt nincs összhang a hallgató és a zene között. A zenéről ismereteket tudni nem is akarnak, így könnyen kormányozható a kulturális ipar terméke. Társadalmilag nem lehet behatárolni, melyik csoport tartozik ide.
- A következő csoport a ressentiment-hallgatók. A hivatalos zenei trendeket elutasítják. Johann Sebastian Bach vagy jazz rajongókra jellemző. A kispolgárság felső, de lecsúszott részére jellemző.
- A hatodik típus az, ahol a zene csak szórakozás, semmi más. A legnagyobb réteget foglalja magába, ezt a kulturális ipar teremti meg. Ez a réteg nem látja a zenei elemeket, nem tudja értelmezni. A zene hallgatása közben önmagára talál, magányát űzi el vele munka közben. A sláger rajongók is ide tartoznak.
- Az utolsó típus a zene iránt közömbös emberek csoportja. Vagy semmiféle zenei érzéke nincsen, vagy tudatosan a zene ellen fordul.
2013. november 21., csütörtök
zeneszociológia
Az egyik szemináriumon beadandót kell írnunk. Ennek tárgyaként Theodor Adorno zenezociológiáját választottam. Még nem is kezdtem el írni, hiszen bőven van idő a másodikai leadás határidőig :), de utánanéztem, nagyjából miről van szó. A wiki szerint ezeket az ideálkategóriákat állapította meg Adorno:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése