jelentés

Az Intelligent Life c. újság cikkeiről tett jelentéseimet közzéteszem :)

1.       Egy autós hirdetés az első cikk.

Naplószerű, nem rossz, jók a retorikai eszközei:

„Egy elektromos autóban ülök. Nem hibrid, nem üzemanyagcellás. Elektromos. Nissan Leaf.”
bár kicsit hatásvadász, arról beszél, mennyire jól érzi magát benne, környezetbarát, kifinomult, passzol hozzá. Bár azt nem emeli ki, mennyire durva, hogy ingyen van, csak egy sorral említi, hogy fizetés nélkül távozott

2.       Hágából a Frickbe

Ez egy művészeti cikk, nagyon büszke vagyok magamra, egy kép van a cikk mellett, és a cikk elolvasása előtt tippeltem, ki képe lehet – titkon remélve, igazam lesz - , Rembrandtra tippeltem és igazam lett! Most már tudom, a holland művészetre jellemző csendesség, bensőségesség, részletgazdaság és visszafogottság tükröződik vissza a képről

3.        Egy földrajzi hely felelőssége

Ősz Gábor fotókiállításáról olvastam, ami november 3-ig nézhető meg a Ludwigban (sietni kell). Magyarországon nem ismert, Hollandiában él és alkot, 2010-ben egy neves díjat kapott, a Paris Platónon. A cikk írója ódákat zengett a képeiről. „Na ezért járunk múzeumba.”

4.        Zaha Hadid és a lőpor-összeesküvés

A cikk írója elmeséli, jelenleg mit tervezett a híres iraki építésznő, leírja, milyen épületet alakított át, miként funkcionál, nevén nevezve a Serpentine Sackler Gallery, aminek alig egy hónapja volt a megnyitója.

5.       Fájó boldogság

Komolyzenei rovat, olyannyira kedvet kaptam Ferrucciono Furlanetto (opera)énekes művészetének megismeréséhet, hogy magam is meglepődtem. A cikk olvasása közben kattan az agy és máris azt gondolja az olvasó, olyannyira megszerette ezt a művészt – noha egy darabban sem hallotta –, hogy egy entellektüel társaságban mindenképpen megemlíti Furlanetto nevét.

6.       Artic Monkeys a csúcson

A zenei ajánlóban az AM zenekar eddigi kevésbé jelentős sikerei és megnyilvánulásai után dicshimnuszt zeng a zenekar mostani megjelenéséről és új albumukról. 

7.       Csehov: Meggyeskert

Csehov darabot rendez Zsótér Sanyi és ez a lényeg. Ugyanis Cserhalmi György szerint „a közönség az operettet szereti, a színészek Csehovot, a kritikusok pedig Zsótér Sanyit”. A háromból most kettő megadatott az Örkény Színházban. A fordító Ungár Júlia már nem cseresznyéről, hanem meggyről ír, mondván, hogy az oroszból németre fordítónak ill. Tóth Árpádnak, aki a német fordító munkáját dolgozta fel, fogalma sem volt, hogy a cseresznyét nem szokás befőzni… A cikk írója röviden ismerteti a darab tartalmát és az előadással, szereposztással kapcsolatos észrevételeit.

8.       Rafe Spall küldetése: kiütni Daniel Craiget

Spall nagy tehetségéről olvastam, amiről meggyőződhetünk a cikkben írt filmek megtekintésével. Ám amiért bekezdést szántak neki, az Harald Pinter Csalódás darabjának köszönhető, amiben Rachel Weisz és férje,  Daniel Craig mellett játszik.

9.       Carruth csinált magának egy filmet

A Feltörő színek filmet mutatja be, melyet nemcsak, hogy Carruth rendezte, de ő volt a társproducere, operatőre, vágója, zeneszerzője és egyben férfi főszereplője is. A filmet ajánlom a „pszichedelikus, romantikus, misztikus sci-fi-horror-thriller” filmek kedvelőinek.

1       A haditudósító szemével

A cikk írója egy, az HBO-n sugárzott négy részes dokumentum filmsorozatot mutat be, Witness –  A haditudósító szemével címen. Ezek a filmek hadifotósok munkáját mutatják be. Az első részben a drogbotrányairól híres texasi El Pasot mutatták be, de tervben van két, Afrikában, azon belül Dél-Szudánban és Lybiában lezajló fotósorozat és egy Rio című rész bemutatása is.

1     Melyik a legjobb életkor?

A cikkben hat ember osztja meg a nagyvilággal, számára melyik a legjobb életkor. Volt köztük pszichológus, újságíró, életrajzíró és író is. Sok írói stílust olvastam, melyekben a szerzők kifejtették gondolataikat az elmúlt vagy az éppen aktuális „legjobb korról”.

1   Tim Atkin – A borlapfelügyelő

Jamie Oliver étteremláncának egyikébe pillantottam be. A borlappal kapcsolatban érdemes tudni, hogy csak olsz borok szerepelnek rajta, nem éppen olcsó kategóriában. Az viszont szinte biztos, hogy nem érdemes ezeken spórolni – noha a bor akár megduplázhatja vacsoránk árát –, mivel a legolcsóbb bort csak úgy említi a cikk írója, mint aminél már ivott jobb olasz bort.

A cikk második felének a címe a következő: Hova menjünk még és mit igyunk?

2 étteremlánc 2 legjobb bora. A Carluccio’s, ahol a legjobb fehér a 2012-es Ascheri Cristina Arneis, Langhe és a Strada, ahol a Convivale Fiano, Puglia 2012-es évjáratát kell megkóstolnunk, ha jó fehérbort akarunk inni. A vörösbor kedvelőinek pedig egy 2011-es Picco del Sole Aglianico, Campagnia-t ajánlja a cikkíró. 

1.       Charles Ranhofer gasztronómiája

19. század, New York. Aki igazán előkelő volt, a Delmonicoba ment vacsorázni. Az éttermet legjobb korszakában Charles Ranhofer irányította, már 16 évesen vezette a konyhát. Könyvet is írt kifejezetten a séfeknek, többnyire azoknak, akiknek már van gyakorlata: „csontozz ki egy borjúszegyet a porcogó érintése nélkül”. Emellett fontos, hogy olyan álljanak neki elkészíteni Ranhofer receptjeit, akiknek van egy teljes napjuk egy vacsora elkészítéséhez, ill. azoknak, akik mindenféle apaanyagot be tudnak szerezni. Hozzávalói között mindig szerepel a vaj, a tejszín, a tojás és az álladi zsiradék, jó bőven.

2.       A felnőttkor íze

Tom Winter író egy kiadóvállalat munkatársa volt, mikor 21 évesen elhagyva családját, és addigi életét Hongkongba öltözött. Az első nehéz időszak eltelte után egy étteremben kínaiul bátorkodott sült rizst kérni, de egy édes-mázos disznóhúsból készült étel kapott. A csalódás ellenére továbbra is a csar sziu mellett döntött. A magáénak érezte, „lassan a függetlensége szimbólumává vált”. 10 év múlva, amikor Los Angelesbe, Sanghajba és végül Berlinbe sodródott, a „ csar sziu továbbra is nomád létezésének fokmérője maradt”.

3.       Ed Smith: A pálya szélén.

A Moneyball c. könyv arról szól, hogy a tudomány forradalmasíthatja a sportot. A cikk íróját ez egyszerre lenyűgözte és megrémítette. Hogyan is lehetne a számok nyelvére lefordítani egy sportot? Sok tényezőt sorol fel, mellette is, ellene is, de többnyire inkább az utóbbi. Végül annyiban marad, hogy egy bátor újítás volt a könyv, mely magán viseli az ezredforduló túlzott önbizalmát.

4.       Oliver Morton: A tudomány zenéje

A kozmikus sugár ereje szépen lassan mutációt indít el a testben – erről ír Ian Banks sci-fi író, aki nemrég halt meg epehólyagrákban. Ezeknek a kozmikus sugaraknak a működését magyarázza meg tudományosan a cikk írója. Gyakorlatilag arról van szó, hogy DNS-ünket másodpercenként tízezernél is több kozmikus sugár éri, ami folyamatosan rombolja sejtjeinket. Persze vannak helyreállító mechanizmusok, a DNS-t érő támadás végül kifog a védelmen. Ez az oka annak, hogy az emberek többségének az élete nagyjából egyforma hosszú.

5.       Nobel hívása

Staffan Normark értesíti Svédországból azokat az embereket, akik Nobel-díjat nyertek. A választóbizottság adott nap 9:30-kor ül össze, 11:30-kor már csörög a telefon. A cikk zseniálisan írja le, hogyan zajlik a díjazottak értesítése, ugyanis egy teljes stáb dolgozik csak a telefonszámok felderítésén (a zsenik valószínűleg nem osztják meg twitteren a telefonszámukat). Normark meséli, hogy vannak olyanok,a kik előre sejtik a díjat; vannak olyanok, akik teljes csöndben fogadják a nagy hírt és vannak olyanok, akik egyszerűen telefonbetyárra gyanakodnak.
Most már tudom, ha egyy svéd akcentussal beszélő ember hív föl október második felében, valószínűleg Nobel-díjat kaptam.

6.       Különös találkozás

Mégpedig az építészeti és az autóipari formatervezésé. Az Alfa Romeo új modellje önmagáért beszél. Gyönyörű formák, ívek, lámpák és dizájn. Mindezekért kb. 18 millió forintért juthatunk majd hozzá. Minden bizonnyal képesek leszünk magunkénak érezni.

 

7.       Játék

Az iPhone-unkra megvehetjük a már másfél éves, de még mindig a legmutatósabb Microsoft Xbox játékot, az Infinity Blade II-t. Ára: 1 800 Ft

8.       Kütyü

A Bonavita márka piacra dobott egy gyönyörű, hattyúnyakú kávéfőzőt. Persze nem csak forma miatt különleges, hiszen a kávérajongók ízléséhez igazodva beállíthatjuk a víz hőmérsékletét, emellett azt is, hogy hány percig áztassa a gép a kávét. Mi ez, ha nem fantasztikus? Ára: 30 000 Ft

9.       Alkalmazás

Ismét egy alkalmazás iPhonra. Most Beethowen 9. szimfóniáját hallgathatjuk meg 4 felvételben. Figyelhetjük a köztük lévő interpretációs és tempóbeli különbségeket. Karmesterek, zenészek és szakértők videointerjúi segítik a szimfónia összetettségét és előadásuknak problémáit megérteni. Ára: 3 500 Ft

1.       Az esztelenség trónfosztása

Ebben a cikkből megtudtam, hogy amikor az embereket a jelenről kérdezik, akkor 3 mp-et ölel fel a jelen. Viszont ha önmagukról gondolkodnak, egy egész élettörténet et vesznek alapul, nem a jelenbeli állapotot.

Aztán szó esik arról, hogy azok, akik egy zord időjárású helyen laknak, azt hiszik, hogy mondjuk Kaliforniában boldogabbak az emberek. Ez persze nem így van. Ugyanezen az elven alapul az a tévhit, hogy boldogabbnak vélik magukat azok, akik luxusban élnek. A kutatások szerint azonban adott szint fölött a még több pénz nem tesz minket boldogabbakká.

Érdekes gondolat volt az, hogy általában az emberek úgy gondolkodnak a jövőről, mint a majdani múltról. Gyakorlatilag emlékeket tervezünk.

Szó esett arról, hogy ha túlesünk egy kellemetlen orvosi vizsgálaton, emlékezetünkben az utolsó percek maradnak meg. Így, ha pl. a 20 percből az utolsó borzalmas volt, később borzalmasként marad meg az egész esemény emlékezetünkben.

Egy másik része a cikknek arról szól, hogy a visszautasítástól való félelem miatt sokan hagyják elsikkadni a tehetségüket. Egy kutatás azonban kimutatta, hogy a vesztéstől való félelem veszteséget produkál…

Egy újabb témakör, miszerint vannak helyzetek, mikor a szám egyáltalán nem mérvadó. Azaz ha egy hatásos (retorikai) eszközzel kérnek valakitől pénzt jótékonysági célra, mindegy az „alanyok” száma (jelen esetben a vándormadarak védelmére gyűjtöttek a tengeri olajszennyezettség miatt).

2.       Az autózás tiszta öröme

Ez az újság nagyon szereti a autóhirdetéseket. Luxus Lexus. Most a Lexus IS-ről olvastam. Sportos, de kényelmes. 3 típus közül választhatunk. A hagyományos, full hybrid és az F SPORT közül. Van benne minden, multimédia-képernyő, hifi, 42 ezer európai parkoló adatai figyelő rendszer.

3.       A nők és ruhaujj

Végre divat! Bár csak 40 nőt kérdeztek meg egy felmérésben, hogy mik a tapasztalataik a divat terén, végeredményben egyhangú válasz érkezett. Jobb minőséget, amik tartósabbak. Emellett klasszikus darabokra vágynak, amik örök darabok, nem kell feltétlenül lecserélni őket egy-egy divathullámnak megfelelően. Ez még nem minden, több ruhaujjat követelnek, hisz nem mindenki topmodell… Isabel Lloyd olyan márkákat kezdett keresni, amik megfelelnek a fentieknek. Stílusos, fenntartható, klasszikus, izgalmas és van ujja. Sajnos egyetlen olyan márkát sem talált, amely megfelelt volna minden kritériumnak. Vagy ez van egyik-másik márkában, vagy az. A továbbiakban bemutatják a fontosabb márkát, melyik miben erős.

4.       A rosszfiú

Ebben a cikkben a szerző azokat a férfitípusokat mutatja be, akik bár rosszfiúk, mégis tetszenek a nőknek. Elvileg. Bár azért hozzá kell tenni, hogy a cikk írója férfi. Így eléggé érdekes perspektívából látjuk a férfiideálokat. Köztük van Caravaggio, Jack Wild, Jim Morrison és Lugosi Béla is. 

5.       Férfi öltönyben­ – Szívós Márton – A jófiú

A cikk Szívós Márton sportolót mutatja be. Tudni kell róla, hogy egy többgenerációs olimpikon családban született, és a rengeteg munka számára is meghozta az eredményt. Nem csak a karrierjében, de a külsőjén is. Ezért nem is csoda, hogy a cikk arról szól, milyen stílusú ruhadarabokat kedvel Marci. Állítása szerint a sportosan elegáns darabok illenek hozzá. A mellékelt kép ezt természetes alátámasztja.

6.       Rebecca Willis: Alkalmazott divat

Nagyon szimpatikus volt ez a cikk, kicsit a nagymenő divatházaknak mutatott fityiszt azzal, hogy a használtruhákat népszerűsítette. Felhívja az emberek figyelmét, hogy az évenkénti nagy ruhacserék helyet inkább tisztíttassuk ki az újonnan beszerzett használt darabot, amiben jól érezzük magunkat, amit fogunk hordani és ami jól áll. Nem kell úgy táncolni, ahogy a divat fütyül.

Saját osztály

Egy pakisztáni lány, Humaira Bacsal történetét olvastam. Azon kevesek egyike volt, akik nagy erőkkel harcoltak a nők oktatásáért. Tizenegy éves korában kezdte tanítani a falubelieket, mert elfogadhatatlannak tartotta, hogy Pakisztánban a lányok 12% tud valami mást is leírni a nevén kívül. Egyik meghatározó emlékeként idézte föl azt az esetet, amikor egyéves unokaöccse azért halt meg, mert lejárt szavatosságú orvosságot kapott. Persze saját tanulásáért is harcolnia kellett, nemhogy a többi gyerek oktatásáért. Humaira nem hátrált meg, mostanra már reggel fél8-tól este 8-ig ezerkétszáz gyereket tanít huszonöt tanár öt turnusban. 

Egy ágyban az ellenséggel

A levelekből és a felkutatott családtagok elbeszéléseiből megismert történetről akár filmet is lehetne forgatni. Mármint Johann és Lisette szerelméről. Párizsban járunk a német megszállás alatt. A kapcsolat titokban zajlik, csak a szülők és a barátok tudnak róla. Rengeteg levélváltás történt a közben Lengyelországba került Johann és szerelme között. A háború után a nőt árulás vádjával meghurcolják, majd 1947-ben titkárnőként áthelyeztette magát Baden-Badenbe, hogy közel legyen kedveséhez, aki addig amerikai hadifogságban volt. 1949-ben az addigra már elvált Johann feleségül vette Lisettet. A házasság nem úgy alakult, ahogy a nő gondolataiban megelevenedett, de ezek a háborúban megélt borzalmaknak tudta be Lisette. Gyerekük sohasem született a házasságból

Inspiráló nők

Ebben a cikkben híres nők meséltek még náluk is híresebb nőkről. Bemutattak egy-egy számukra inspiráló életutat. Ebből tudtam meg például, hogy 1953-ban egy nőnek, mégpedig Jackie Cochran pilótának sikerült először átlépni a hangsebességet.
Illetve azt is, hogy az első sikeres császármetszést, amiben az anya és a gyerek is életben maradt egy nőnek köszönhető. Bár ezt akkor nem tudták, hiszen James Miranda Barry annak ellenére, hogy nőnek született, kénytelen volt az orvosi pálya miatt férfiként leélnie élete nagy részét, különben nem jelentkezhetett volna az egyetemre.
Megismerkedtem Rita Levi-Montalcinivel, aki egy olasz idegtudós volt, munkáját Nobel-díjjal is elismerték. Elszántsága, kitartása, szenvedélye példaértékű. A második világháborúban tudós zsidó nőként nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy a pincében éljen szenvedélyének és titokban kutasson.

Ehető álomvilág

Hartmun Seehuber német fotós munkáit, fotós pályáját mutatta be a cikk. Ételfotókat készít,de nem akárhogy. Természetes alapanyagokkal dolgozik, nem mesterséges, tartós ételekkel, amik nem esnek össze a meleg lámpa alatt a fotózáson. Helyette ügyesen bánik a fényesítő olajjal, a roppanó zöldségekkel és a friss péksüteményekkel. Eleinte saját szórakozására, most már a megrendelők kérésére készíti képeit.

Átmeneti feltámadás

A cikk Liberacéról, a magyar Almásy László Edéről szól, aki bár tehetségtelen, az amerikai show bizniszébe mégis belefér. Sőt, rajongtak érte. Elkápráztatta őket, ahogy a gyengén zongorázó ám annál interaktívabb és ragyogóbb, csillogóbb előadásokkal előrukkoló Liberace uralja a színpadot. Valamit biztosan tudott, mert még a Fehér Házban is játszott. A kései Liberace a halom pénze ellenére nem teljes gondtalanságban élte le életét, homo-szexualitását nem tudta tovább titkolni, pereket indítottak ellene, végül 68 éves korában, AIDS-ben halt meg. 

Tom Shone: A moziban

Ryan Gosling cseppet sem pozitív színben feltüntetett filmjéről olvastam Tom Shone-tól. A Csak Isten bocsáthat meg filmet a cikk írója olyannyira rossznak tartja, hogy inkább nem is írt róla. Valójában többször ismételte más-más megfogalmazásban, hogy mennyire silány. Említést tesz más sötétséget, keménységet és elszántságot közvetítő filmet hasonlításképpen, de inkább a hasonlítottról ír, mint a hasonlítóról.

Claire Danes

Egy New York-i felső középosztálybeli színésznő életútjával ismerkedtem meg a cikkben. Főbb szerepeivel, minden karakterét átható jellegzetes stílusával, komoly jellemével. A cikk írója természetesen a jelenleg is műsoron levő Homeland c. sorozatban alakított szerepéről ír a legtöbbet, hiszen ez most is zajlik, míg az 2004-es A nőies játékok c filmről elég szűkszavúan olvashatunk.

Afrika mostohagyermeke

Az afrikai Bissau-Guineában, a világ egyik legszegényebb országában járunk. A portugál gyarmatosítás vége óta itt még nem halt meg miniszterelnök természetes halállal. Szóval nem annyira fényes a helyzet. Bűnözés, robbantások, gyilkosságok és drogfellegvár. A cikk írója ezek ellenére is ki tudja emelni és írni az ottani színes, nyüzsgő, élettel teli világról. Az ottani kalandokról olyan „jóízűen” ír a szerző, hogy szinte vágyik rá az ember, hogy ő is átélje ugyanazt az érzést, hiába nem egy kacsalábon forgó kastélyról van szó.

Kártékony jótékonyság

Nagyon hasznos volt számomra ez a cikk. A természeti katasztrófákat követő segítségnyújtás különböző kártékony formákról olvastam. Ilyen kártékony jótékonykodás az, amikor például új házak építésére küldenek pénzt segélyszervezeteken keresztül az érintett területekre. Sajnos sok esetben ilyenkor a még megmenthető, ám jelenlegi állapotában lakhatatlan házak felújításának lehetőségétől esnek el a háztulajdonosok, ugyanis a segély csak új házak építésére fordítják. Így hagyják lepusztulni a javíthatót és kacsalábon forgó kastélyokat építenek, amik végül csődbe viszik az egyébként is szegény családokat, hiszen nem tudják fenntartani azokat.
A másik probléma az, amikor azzal veszik el a helyiek munkáját, hogy tonnaszámra küldik (sajnos vissza) a használt ruhákat. Egyébként is többnyire ők állítják elő, olcsón és gyorsan, de ehelyett a rengeteg ruha miatt elveszítik az ottani lakosok ruhakészítésből származó pénzét, ahelyett, hogy elküldenék nekik a költséges szállítási költség díját.
És ami a „legidegesítőbb” az összes közül, amikor ellepnek egy helyet a „katasztrófa-önkéntesek”, ezzel megnehezítve az ottaniak munkáját, hiszen nagy létszámú munkaerő azzal foglalkozik, hogy koordinálják, adminisztrálják az önkéntesek áradatát. Arról nem is beszélve, hogy fogyasztják a kevés ivóvizet, élelmiszert és elveszik a helyeket a tömegszállásokon az ottaniaktól, akik épp a házukat kényszerültek elhagyni például a szökőár után.
Ezek helyett azt tanácsolják, hogy ahelyett, hogy felülünk az első repülőgépre, keressük meg a helyi segélyszervezetet, hogy kompetenciánknak megfelelően tudjunk segíteni.

Ha Barcelona az úti cél 

Elképesztően jó programajánlatot ill. programelutasítást kínál nekünk John Carlin, spanyol származású író, újságíró. Leírja, mikor kell menni a piacra, hány órakor, hogy halat is kapjunk. Azt is megtudjuk, hol, milyen irányban kell sétálnunk, ezt vagy azt útba ejtve. Hol ill. hol ne vacsorázzunk, mit kell feltétlenül megkóstolnunk és merre kell céltalanul kószálnunk. Emellett agyunkba kell vésni, hogy sose hívjuk Barcanak a várost. Még ők is csak a focicsapatot hívják így.

James Watson

A DNS feltalálójáról készült riportot olvastam. Teljesen eviláginak tűnik, nem egy hóbortos zseninek. Őszintén beszél arról, hogy mekkora villát akart már gyerekkora óta magának és milyen tengerpartos lakás, amire elmondása szerint hál’ Istennek össze is tudta gyűjteni a pénzt. Szeretett utazni, elmesélte, melyik afrikai országokban tartott előadásokat aktív munkássága során. Megtudtam, hogy rajong a műtárgyakért és szerencsére ezekre is volt már pénze 40 éves kora körül, amikor kialakult művészi ízlése is. Nagyon szereti a jó éttermeket, Chicagoban például azt nem szerette, amikor egyetem után nem tudott egy jót enni. Nem is voltak jó éttermek és pénze sem volt. Az egész cikket a valósághűség jellemezte. Igaziként mutatta be saját magát, nem csak a biológia utáni szenvedélyéről mesélt.

Frissen feltérképezett terület

Sara  Wheeler arról mesélt, milyen volt kutatóként az Antarktiszon hét hónapig. Hogyan járta a gleccsereket és völgyeket, mit csinált ott, mg arról is mesélt, hogy mindig tésztát ettek egy zöld szósszal. Egyik meghatározó élményét is elmesélte, amikor a tábort elhagyva bóklászni indult. Észrevette, hogy a térképe szerint addig felfedezetlen területen járt. Persze a térkép régi volt, de lenyűgözte, hogy azon a térképen még nem látott utcákat, utakat, városokat; nem volt rajta nyoma emberi tevékenységnek.

A lélekben lakozó sziget

Robert Macfarlane álomvilágáról olvastam. Rajong a szigetekért és a térképekért, amikre gyönyörűen, mindegyik sziget más-más jelöléssel kerül fel. Arról álmodozik, hogy egyszer megrajzolja ő is a saját „szigetét”, ahol családjával és barátaival lesz egy lápokkal és mocsarakkal elöntött tájon