Szomorú!

Kapizsgálom már, miért tartják hitetleneknek a szociológusokat… Mi itt az egyetemen nem a társadalomról, hanem inkább a társadalmi problémákról tanulunk. Például, hogy mennyire rossz volt a ’40-es évektől kezdve a rendszerváltásig, (bár biztos vannak olyanok, akik szerint azóta sem változott semmi). Az elnyomás, a terror, a félelem; majd ugrunk a falvak régóta fennálló nyomorúságos helyzetére, hogy a keleti országrészben nemhogy nem látszik fejlődés, de inkább a folyamatszerű pusztulás; és egy újabb ugrással eljutunk az atomerőművek élővilágot tönkretevő mivoltára… Mindez ma reggel, csak 2 órán kerültek szóba…
Nem cáfolni szeretném ezeket, csak leírni, hogy már értem, miért ilyen negatív kép van a szociológusokban a világról. Ezzel szemben meg kellene próbálniuk és velük együtt nekünk is felülemelkedni a statisztikán, az elmúlt idők tényein, és a sebnyalogatáson, hogy egy jó nagyot tudjunk előrelépni. De míg ezeket írom nektek, fél füllel hallom a többi katasztrófa történetét, ami egytől-egyig a „Szomorú…” végszóval zárul. Ez bizony tényleg szomorú.